A klímaváltozás hatásai egyre kézzelfoghatóbbá váltak az elmúlt években – különösen az erdőgazdálkodásban dolgozók számára. Magyarországon már nem csupán a jövőt fenyegeti a szárazodó és melegedő időjárás, hanem a jelen erdőállománya is szenvedi a következményeket. A változások első látványos jelei a lucfenyőket sújtották, amelyek hazánkban egyre gyorsabban tűnnek el, részben az éghajlatváltozás, részben a kártevők és betegségek miatt.
Horváth Iván erdőmérnök szerint a lucfenyő szinte már elveszett ügy Magyarországon. Mint fogalmazott, a faj annyira meggyengült az aszályos, melegebb klímaviszonyok miatt, hogy védtelenné vált a kártevőkkel szemben. A betűző szú, amely korábban csak az elöregedett vagy legyengült fákat támadta, most egész állományokat pusztít el. A szakember szerint már nem beszélhetünk összefüggő lucosokról, csak szórványosan maradhatnak fenn kisebb egyedek vagy facsoportok.
A változást Balassagyarmat mellett, a Nyírjesi parkerdőben is testközelből tapasztalták meg. A lucfenyők itt is tömegesen pusztultak, aminek nemcsak ökológiai, de közvetlenül közbiztonsági következményei is voltak. A parkerdő ugyanis nemcsak természetvédelmi terület, hanem a városiak egyik kedvelt kikapcsolódási helyszíne is, ahol rendszeresen kirándulnak, sportolnak és pihennek a családok. A beteg, kiszáradt fák azonban veszélyt jelentettek a látogatókra, ezért az Ipoly Erdő Zrt. tavaly beavatkozott.
Bajnai Csaba, az Ipoly Erdő Zrt. Kelet-Cserháti Erdészetének vezetője elmondta, hogy a lucfenyőket annak idején még a termőhelyi optimumuk alapján ültették ide, de az éghajlatváltozás következtében az állomány védtelenné vált a károsítókkal szemben, így elkerülhetetlenné vált az egészségügyi termelés, vagyis a beteg fák eltávolítása. A helyükre őshonos lombos fafajokat – elsősorban kocsányos és vörös tölgyeket – telepítettek.
A tavalyi év során másfél hektárnyi területen zajlott le az átalakítás. A kivágás előtt a szakemberek felmérték a fák állapotát, és megjelölték azokat, amelyek már nem menthetők. Az őszi hónapokban aztán megkezdődött az újratelepítés, ami közösségi eseménnyé is vált: több száz önkéntes csatlakozott, így több mint 15 ezer facsemete került a földbe.
Horváth Iván szerint azonban az igazi kihívás csak most kezdődik. A sikerhez nem elég elültetni a fákat, azokat meg is kell védeni és támogatni a fejlődésükben – különösen akkor, ha a nyár ismét száraz és forró lesz. A csemetéket ezért rendszeresen locsolni kell, emellett villanypásztorral is óvják őket a vadkár ellen. A szakemberek remélik, hogy a telepített fák legalább 70-80%-a beáll, vagyis megered és hosszú távon is életképes marad. Ezt az arányt már sikernek könyvelnék el.
A Nyírjesi parkerdő átalakulása jól mutatja, milyen irányba halad a hazai erdőgazdálkodás: az alkalmazkodás, az előrelátó fafajválasztás és a közösségi összefogás lehet a kulcsa annak, hogy a jövőben is zöldelljenek erdők hazánkban – akkor is, ha az éghajlat már nem olyan, mint egykor.
