A korábban sebészeti szakápolóként dolgozó Saskó Ibolya Magdolna alezredes, a Balassagyarmati Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály helyettes vezetője és a kollégája mentette meg egy fiatal nő életét a kapitányságon.
Idézésre érkezett egy 20 éves nő a Balassagyarmati Rendőrkapitányságra szeptember 6-án, és éppen megkezdték a kihallgatását, amikor rosszul lett. Elvörösödött, majd térdre rogyott, és elájult.
– Arra figyeltünk fel, hogy a néhány irodával odébb dolgozó kolléga segítségért kiabál. Maglódi Máté főtörzsőrmesterrel és Kerék Gábor főhadnaggyal azonnal odarohantunk – meséli Saskó Ibolya Magdolna alezredes, a Balassagyarmati Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály vezetőjének helyettese. – Egy nő a padlón feküdt, és elvesztette az eszméletét. Azonnal stabil oldalfekvésbe helyeztük, Gábor pedig, a Rendészeti Osztály előadója értesítette a mentőket. Eközben a nőnek néha visszatért az eszmélete, majd újra elájult. Próbáltunk vele kommunikálni, de látszott rajta, nem tudja, hogy hol van, és mi történik vele. A gyerekeit kereste, nem adott választ a kérdéseinkre. Miközben a mentősökkel beszéltünk, a nő újra elvesztette az eszméletét, de akkor már bármit csináltunk, nem tért magához. Észrevettük, hogy nincs pulzusa, és nem lélegzik. Hanyatt fektettük, és megkezdtük az újraélesztését.
Az alezredes eredeti szakmája sebészeti szakápoló, korábban többször hajtott végre újraélesztést, azonban 32 éve, amióta felszerelt, nem volt ilyen helyzetben.
– Annak ellenére, hogy már több mint harminc éve nem csináltam ilyet, azonnal előjött, nem kellett gondolkodni, bennem volt reflexszerűen, mit kell csinálni – mondja az alezredes. – Nem estem pánikba, csináltam, amit kell. Máté pedig korábban mentőápolóként dolgozott, így mindketten már rutinosak voltunk.
– Mindenki megijedt, de Ibolya koordinálta az egészet: megmondta, kinek mi a feladata, csapatként dolgoztunk – emlékszik vissza Maglódi Máté főtörzsőrmester, bűnügyi technikus, körözési előadó. – Miközben Gábor mellkaskompressziót alkalmazott, én stabilan tartottam a fejét és figyeltem az életjeleit: hallgattam, hogy lélegzik-e, néztem a pulzusát. Pár nyomás után szerencsére visszatértek az életfunkciói. Mikor magához tért, stabil oldalfekvésbe helyeztük. Kontrollkérdéseket tettünk fel neki, de nem volt tisztában vele, hogy hol van, és miért. Zavartan viselkedett. Csak az egyszerűbb utasításokat értette meg. Mire kiérkeztek a mentősök, már stabilizálódott az állapota.
Bár a nő nem emlékezett arra, hogy kik mentették meg az életét, még aznap felhívta a kórházból a rendőrnőt, akinél kihallgatáson volt, hogy megnyugtassa, jól van, és megköszönje, amit tettek érte.
