Azt mondják, a jó példa ragadós. Nem bizonyíthatja jobban ezt a mondást más, mint Békési Martin tűzoltó főtörzsőrmester és családja. Martin előtt mindig is kiváló példaképek sorakoztak, hiszen nemcsak édesapja, ifjabb Békési Róbert, de nagyapja, idősebb Békési Róbert is a tűzoltóságot választotta élethivatásul.
Idősebb Békési Róbert 1964-ben szerelt fel a Nógrád Megyei Tűzoltó-parancsnokság állományába. Hivatásos karrierje kezdetén a parancsnokság vegyvédelmi előadójaként tevékenykedett. Miután egy évvel korábban leszerelt a katonaságtól, a bányánál helyezkedett el. Nem sokkal később megkeresték őt, hogy volna-e kedve a tűzoltóknál dolgozni, ő pedig boldogan igent mondott. A rendőrtiszti akadémia elvégzése után a parancsnokság anyagi-technikai csoportjánál anyagbeszerzési és könyvelési feladatokat látott el. Büszkén meséli: harmincegy éves pályafutása alatt négy megyei parancsnok keze alatt szolgált.
Fia, ifjabb Békési Róbert 1992-ben követte édesapját. Ő Salgótarján Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságán kezdte meg szolgálati éveit, mint beosztott tűzoltó. Róbert végigjárta a tűzoltók ranglétrájának közel összes fokát, hiszen pályája során gépkocsivezetőként, különlegesszer-kezelőként, szolgálatparancsnok-helyettesként, majd megbízott szolgálatparancsnokként is teljesített szolgálatot. A hosszú évek alatt rengeteg káresetnél bizonyított. Volt nem egy, amelyre nem szívesen gondol vissza. 1995. júniusában részt vett egy salgótarjáni tűzeset felszámolásában, Baglyasalján. Az oltási munkálatok során felrobbant egy gázpalack. A robbanás miatt több bajtársa is súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A szomorú esetek mellett persze rengeteg szép pillanat is akadt, és volt még egy pozitív hozadéka a laktanyában töltött éveknek: mégpedig az, hogy fia már gyermekkorában közelebbről megismerkedhetett a lánglovagok világával.
Amikor Békési Martin tűzoltó főtörzsőrmestert arról kérdezem, hogy miért választotta ezt a pályát, ő mosolyogva csak annyit felel: „Nálam ez egyértelmű volt.” Gyerekként többször meglátogatta édesapját a tűzoltóságon, és már ezeknek a látogatásoknak az alkalmával magába szívta a hivatás iránti szeretetet és elköteleződést. Ezek után szinte természetes, hogy amint lehetősége volt rá, jelentkezett tűzoltónak. 2013-ban egy újabb Békési kezdte meg a szolgálatot a Salgótarjáni Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon. Martin három éven keresztül dolgozott beosztott tűzoltóként. A mai napig emlékszik élete első lakástüzére: pár hónappal a szolgálatba állása után egy szilaspogonyi családi ház gyulladt ki. A fiatal lánglovag három gázpalackot vitt ki az égő épületből a beavatkozás során.
Bár kezdetben eltökélt vágya volt, hogy ő is eljusson legalább a rajparancsnoki beosztásig, mint egykor édesapja, az élet végül másképp hozta. A főtörzsőrmester 2016-óta a Nógrád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság műveletirányító referenseként lát el szolgálatot. Elmondta, hogy nyolc év elteltével sem bánta meg, hogy elfogadta a felkérést és átment a megyei ügyeletre. Bár a mai napig jó szívvel gondol vissza a „vonulós” időkre, a műveletirányítói munkakörben is rengeteg motivációt talál. Lehet, hogy fizikailag nincs jelen a káreseteknél, de a távolból is sokat tud segíteni mind a bajbajutottaknak, mind a beavatkozó kollégáknak. Ő pedig megpróbálja ebbe is a maximumot beletenni. Szükség is van a maximális teljesítményre, hiszen volt olyan tömeges esemény, amely során egy óra alatt közel százötven adatlapot kezelt.
Az, hogy a negyedik generáció is követi-e a sorban az előtte járókat még a jövő zenéje. Martin kislánya Békési Zselyke még a két éves kort sem töltötte be. A kérdésre, hogy eljátszott-e már a gondolattal, hogy egy nap kislánya is a katasztrófavédelem állományát fogja erősíteni, a főtörzsőrmester egy félmosollyal az arcán azt válaszolta, hogy az még nagyon messze van. Bár ebben a korban nem lehet még megjósolni, hogy merre vezet majd az útja, nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy felnőttként ő is folytatja majd a családi hagyományokat.