Ma Budapestről jövet Jobbágyi előtt elhaladtam a Nógrád vármegye tábla előtt. Már vártam a „találkozást”, mivel a sajtó bőségesen írt az új táblák kihelyezéséről, fanyalgás, mundérvédés volt bőven. Nekem, mint a Balassagyarmathoz tartozó Herencsény lakójának az jutott eszembe, hogy mikor eltörölték a vármegyét, a városomat is megfosztották a székhely titulustól.
Most, amikor visszatért a vármegye, talán a székhelyet is vissza kellett volna állítani. Jó néhány éve volt egy erőtlen próbálkozás, a kudarca ellenére az nekem imponált, most pedig hiányérzetem van.
Nincs jobb dolga, mi szükség ilyen kicsinyes sérelmek felhánytorgatásának, mi lenne a sok hivatallal és hivatalnokkal, akik Salgótarjánban a vármegye szolgálatában állnak?
Megjegyzem csendben, egykor Gyarmaton is volt ennyi hivatalnok, csak Rákosi a döntése felett nem nyitott vitát. Igazából magam sem tartom ezt létszükségletnek, de ha már 714 táblát kicseréltek, érdemes lenne tovább gondolni, hogy ez csak egy gesztus volt a tradíciókhoz ragaszkodók felé, vagy valami szándék is van a névváltoztatás mögött. Akár lehetne is!
Időnként felkapja a média, hogy a gépi intelligencia feleslegessé teszi az emberi munkaerőt, robotok fognak dolgozni a gyártósorok mellett. Minden betanított munkás féljen ezután! Igazából azonban nem a kékgallérosoknak kell félniük, hanem a hivatalnokoknak, a témában előttünk járó országok tapasztalata szerint bizonyos közigazgatási területeken akár 80-90 százalékkal is csökkenthető lenne a létszámuk. A minap itthon is elhangzott, hogy három év múlva nem kell okmányirodába járnunk, otthonról intézhető lesz minden szolgáltatásuk.
Nos, ha ez így van újra lehet gondolni a vármegye székhelyének szerepét is. A hivatalok bárhol lehetnek, a megye protokolláris eseményeinek, vagy azok egy részének nógrádi vonatkozásban helyet adhatna az 1835-ben épített gyarmati vármegyeháza.
Aztán ha már vármegye lettünk, érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy mit jelentett valaha vármegyei képviselőnek, vagy hivatalnoknak lenni. A vármegye állam volt az államban, talán túlzottan becsontosodva is, de mindenképpen egészségesebb volt a viszonya az országos közigazgatáshoz, mint manapság. Nézzünk magunkba, vajon mekkora beleszólásunk volt az Európai Unió vidékfejlesztési támogatásainak felhasználásában. Azok a fejlesztések történtek, amiket a vármegye teremtő értelmisége végig gondolt és elhatározott? Teremtő értelmiség esetében nem a politikai holdudvarokban lévőkre, sőt nem is a hivatalok, fejlesztőirodák, unott diplomás szakembereire utalok, hanem azokra, akiket településükhöz, régiójukhoz érzelmi kapcsolat, gazdatudat fűz. Akik időnként azt mondják, hogy emberek rugaszkodjunk el ettől a bürokrata szemlélettől, vegyük elő a józan eszünket. Akik tartalommal tölthetik meg a vármegye intézményét. Akkor a kétkedők is elismernék, hogy nem volt felesleges a megyetáblák cseréje.