Megyei jogú várossá vált Magyarország korábbi fővárosa, Esztergom. A miniszterelnök az ebből az alkalomból celebrált szentmisén beszélt a település történelmi jelentőségéről május 1-jén.
Ha nem hallottam volna, hogy hazánk egyik legszebb és történetében gazdag városáról van szó, nyugodtan mondhattam volna, hogy amiről Orbán Viktor beszélt, az pontosan Balassagyarmat. Idézek tőle:
Százkét éve annak, hogy elvesztettük országunk kétharmadát, s az ország közepén ékeskedő Esztergomból határváros lett.
A koporsószeget – mint oly sokszor – itt is a kommunisták verték be. 1950-ben felszámolták a régi vármegyék rendszerét, s Esztergom, a Kárpát-medencei magyarok első városa megszűnt megyeszékhelynek, de még csak megyei jogú városnak is lenni.
Balassagyarmat is épp akkor lett határváros, ám vérét adva maradt meg magyarnak, és még csak nem is népszavazással, mint Sopron. És a kommunisták itt is beverték azt a koporsószöget. De azért az utóbbival ne legyünk ennyire nagyvonalúak, mégis csak magyar magyarnak lett farkasa: Balassagyarmat 1790-től Nógrád vármegye székhelye volt addig, amíg a kommunisták, megnevezhetően Kádár János belügyminiszter (későbbi kommunista miniszterelnök) 1950-ben titokban, a megyei újság pedig ennek kommunikációjával asszisztálva valósította meg bosszúálló tervét a várossal szemben.
Orbán Viktor szavai a Balassagyarmat történelmét ismerők számára valóban azt a benyomást kelthetik, hogy ezek alapján a nógrádi város is megérdemli ezt a státuszt és mostantól bátrabbak is lehetnek a Legbátrabb Városban. A kommunizmus után két kísérlet is volt arra, hogy a lokálpatrióták nem csillapodó vágya részben vagy egészben megvalósuljon: 1991-ben Bilecz Endre, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként követelte vissza a megyeszékhelyet. 2014-ben Barna János, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke vetette fel, hogy üléseiket Balassagyarmaton rendezzék meg. Míg Bilecz esetében hamvába holt az ötlet, Barna próbálkozását az Országgyűlés egy törvény pontosításával húzta át.
Vissza a jelenbe. Orbán Viktor beszéde még nem kötelez, ám az Országgyűlés 2022. március 10-i ülésnapján tárgyaltak szerint a két város esetében ezzel érveltek a megyei jogúvá emelésükért:
az 1950-es kommunista „megyerendezés” során eddigi közjogú státuszát elveszítő Baját és Esztergomot újból megyei jogú várossá nyilvánítjuk.
Vagyis az országgyűlési képviselők elé tárt joganyagban olvasható ez. Így aztán mondhatnánk, ha jog, akkor jogos a kérés: tessék beilleszteni Balassagyarmatot is, jogosult rá!
Azért van néhány fontos tulajdonsága Esztergomnak, amikkel Balassagyarmat nem versenyezhet: koronázó város, prímási intézményt adott, amely – Orbán Viktor szavaival – Magyarország első alkotmánybírósága volt és jelenleg is működő felsőoktatása van. Továbbá Esztergom viszonylag stabil, és jelentősebb népességű, a 2021-es adatok szerint 28.026-an lakják.
Nos, a döntés megszületett, ismerjük az objektív részleteket, de szubjektív elemeit általában sosem tudjuk meg, a találgatásokkal pedig nem csak sokra nem megyünk, pazaroljuk velük az időt. Éppen ezért nincs más, mint tettekkel bizonyítani, hogy Balassagyarmat jó hely, amely mindig törekszik határai szélesítésére, szolgáltatásai fejlesztésére. Ahogyan a miniszterelnök ma mondta:
Mindig öröm, ha az ember visszaszerez valamit, ami az övé. Biztosan lesz még ilyen örömben részünk. De még nagyobb öröm, ha minden erejével meg is dolgozott a sikerért.
Balassagyarmat esetében tegyük ezt az itt lakók érdekében, de ne egy másik város ellenében!
Mi az a megyei jogú város?
A megyei jogú város fogalma 1990 óta létezik. A legalább 50.000 fős népességű városok kaphatták meg a címet, később a megyeszékhelyek ettől függetlenül is megyei jogúak lettek, Budapest kivételével. Mára néhány nem megyeszékhely város is megkapta a rangot: Baja, Dunaújváros, Esztergom, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron. Ez nem csak presztízs, hanem kötelezettség és támogatás is jár hozzá. A támogatás inkább feltételes, a kötelezettség inkább állandó és olykor nyűg is lehet. Kötelesek működtetni megyére kiterjedő szolgáltatásokat, például középfokú oktatást, művészeti oktatást, diákotthont, esetleg felnőttképzést, könyvtárat, levéltárat, kórházat és rendelőintézetet.
