Napjainkban a háború és a választások mellett a legerősebb médiatéma az aszály. Ebben az évben még alig esett, az éves 650 milliméternyi csapadék negyede hiányzik a talajból. Az őszi vetésű növények sok helyütt elmaradnak a fejlődésben, hiába kapták meg a drága tavaszi műtrágyát, az nedvesség híján nem oldódott fel. A szárazság azonban nem csak a gazdálkodók baja, eddig mintegy 600 tűzeset volt az országban, több, völgyzárógátas halastó kiszáradt már tavaly nyáron, és az idei télen nem töltődött fel.
A szárazság nem ritka Magyarországon, ahogyan a ma tapasztalható késő téli, tavaszi fagyos hajnalok sem. Más években pedig a belvíz okoz károkat a gazdáknak. Jó százötven éve egy bajor mezőgazdasági szakíró Heinrich Ditz érkezett Magyarországra, hogy a Bajor Mezőgazdasági Minisztérium számára egy szakanyagot készítsen az akkor még önálló fejedelemség legnagyobb mezőgazdasági riválisának, Magyarországnak a termelési körülményeiről. Legfőbb megállapítása az volt, hogy ha az átlagokat nézzük, Magyarország talajtani és éghajlati körülményei a legkedvezőbbek a világon, de ha a szélsőséges időjárási megnyilvánulásokat is figyelembe vesszük, korántsem olyan megnyugtató a helyzet.
Nos, a szélsőségek azóta is újra és újra jelentkeznek, sőt az utolsó évtizedekben sűrűsödnek és egyre erősödnek. Ezt a szélsőségekre való hajlamot írjuk manapság a klímaváltozás rovására. Persze es sem egyedi, a közelmúltban bizonyították be, hogy az ötszáz évig virágzó grönlandi viking telepeket a 15. században nem egy kis jégkorszak, hanem egy elhúzódó aszályperiódus számolta fel.
Szóval a Kárpát-medence a világ egyik legkellemesebb élettere – Árpád honfoglalói kiváló helyett találtak nekünk -, de a szélsőséges időjárás sokat árt, mondhatjuk, hogy tíz évből talán három tekinthető jónak. Az idei már nem az, ahogyan a tavalyit is megkeserítették a tavaszi fagyok és a nyári szárazság.
A 650 milliméternyi csapadék bizony elég kevés, ami homokos vidékeken már félsivatagi állapotokat hoz létre, különösen ha még ennél is kevesebb csapadék esik, vagy nagyon egyenetlenül. Nógrád sok erdejével nem tartozik a veszélyeztetett területek közé, de a gyenge minőségű erdei talajok különösen a domboldalakon gyorsan kiszáradnak, ezért ez a vidék kedvezőtlen térségként van számon tartva.
Az ember a szárazság ellen öntözéssel védekezik, már ha van öntözővíz. Ezért a kormány öntözési programokat indít, és ilyen súlyos aszályhelyzetben kihirdetik a tartósan vízhiányos időszakot, ami azt jelenti, hogy aki öntözni tud, az ilyenkor vízdíj fizetése nélkül megteheti. Most is ilyen időt élünk. Az öntözés azonban nem pótolja az elmaradt esőt maradéktalanul, nem pótolja a légkörből hiányzó párát. Emiatt lehetetlenné válik bizonyos növénykultúrák termesztése, mint a zöldborsó, a bogyós gyümölcsök. Ezek termesztési zónája egyre északabbra kerül, ide pedig mediterrán kultúrák érkezne a maguk kártevőivel együtt.